'1.

- Mama! öt perccel ezelőtt ~tt volt fl postás és két levelet hozott. Nem

akarod elolvasni?                                  .

- Egyelore tulsagosan sok d'olgom van, hogy leveleke t olvassak. Ki kell b

kari tanom, meg kell fóznöm a vacsorát. Apád nemsokára itthon lesz, és mil áltálában, farkaséhesen.

- Segi.thet ek? Meghámozom a krumpli t, amig elol vasod Ll 1 eve le t.

- 1.1i bajod van Freddy? Még sohasem hallo Ltam, hogy ilyeneket kérde7.nél.

Hol vannak II levelek?                                    .

- Az asztalra tet'tem ~indlcettőt. liahát! Egyik sincs itt. r.11 a csuda tör­ténhetett velük? Ó, nézd! Ro~er éppen most. 'fut ki a szohÚhol, és valami

van a szájában. A levelek!

A törtJnetnek majdnem tr~gikus vége lett, de szerencsére fl kutya nem tu­dott elég gyorsan futni ahhoz, hogy kijusson a szolJából. J.'reddy utolerte, és kivette a szájából II leveleket. Persze egyik sem nézetL ki már levéln[ inkább tépett rongynak. Marian és Preddy legalább egy órát töltöttek ElZZE

hogy kiböngésszék, miről szólnak. VégHI Marian l~gyott egy székre és fc

sóhajtott:

- Legalább tudom, hogy kik irták. Egyik a bartánómtöl jött, Lucytöl a méÍE

nagybátyádtói, Sam bácsi tóI. Sajn'Js azonban azt nem értem, hogy ók jönne!; -e el hozzánk a hét végén, vagy azt akarják, hogy mi menjünk el.

- Ne aggódj - mondta Freddy -, majd megl~tjuk. Egyáltalán nem szere~m egy k6jüket sem, igy remélem Rover megoldoLtu a problémát, és nem találkozunk velük.

8.

1.1ult héten meghivott nngához az egyik barátom. Nem sokl{al azelőtt jött ViE

sza .Angliából, és meg akarta mu ta tili azokat a fényképeket, amelyeke tot t készitett. Mivel sok dolgoml.volt, nem nagyon szivesen mentem, de nem Elku!' tam megsérteni. Megkérdezte tőlem1 hogy vasárnap délután megfelel-e, és fi!!:'!elBle~te~f!t:t:.. llQ::"/' ne lcé!!Ecl!: eO'... rr:~\.t ~~,~~ 1r~1t riE.~r!i.1: 1:}:'~.',~;,,:Ó.1. -f~~ ~:~I~!~7'H

-:::.~. :~2:. ~:0~:' :'U~'~ar.l-~()~na, nogy' o2.Y8n súkHn. lesziink, '.rissztiutasltottani

volna a meghivást, de már késő volt. "Bárcsak otthon lennék már!" - gondo tam magamban, amikor csengettem. Kivb.ns~gom hamar teljesUIt, mert ahban (! pillanatban eszemue jutott,'hogy még csak szombat van, és engem vasárnapr

11ivtak. Fél óra mulva otthon voltum, de másnap kezdhettem ujra az egésze1. 1'ulajdonképpen jól éreztem volna magfUn, ha nem kellett volna olyan sok fényképet és diát megnéznünk. Végiil engem a barátom éjjel kett6kor éhrem~. tett fel, és megkérdezte hogy ak!:irok-e hazamenni! Azota nem tlllálko~tunk. Lehet, hogy megsértődött. Fógalmam sincs, miért.

9.

Szeretek szinházba járni. Ha tBbb időm lenne, legalább hetenként egysz~). elmennék. Sajnos általában tanuln:t szoktam esténként, iC;y hónapok ó tu neii. vol tam szinházban. Tegnap azonban talállcoztam egy hHrátommal, aki két SZf, badjegyet. kapott, és me~kérrlezt.e tölem, akarok-e vele menni ",rap~rl![>p. '1'.':~:I'

mészetesen nem tudtam ellenállni ti kisértésnek, és megkös7.ünve kedveDsée{ elfog&dtam a meghivást. Most nagyon vtÍrom a vasárnap estét. De mit vegyek

fel?                                                                                                                           .                                        . , .

Azt hiszem, meg kellene vennem az~ a ruhát, amelyet egy napgy áruház kirp. katában láttam tegnap. Igen, holnap, amint befejezem a munkát, elmegyek é megveszem, ha még nem adták el. li':m tudom mermyibe kerUl, de attól tarto}, az ingyen szinházjegy végül is meglehetosen drága lesz.

10.

-Mary, ajánlott levelet kaptál.

- Mit gondolsz, ki küldte?

- ~em tudom, de bizonyára fontos, - válaszolta John arra a levélre pillantva amelyet néhány perccel azelőtt az asztalra tett. - A te helyedben azonnal el olvasnám.

- ~os, ha jó hirt tartalmaz, későb o is éppen ugy örülök majd neki, ha pedig rossz hir van belU1e, minél késóbb olvasom el, annál jobb - mondta Mary.

- kendben van, de bárcsak megfogadnád néha a tWlácsomat!

- En pedig jobban szeretném, ha segitenél, wlelyett, hogy tanácsokat adsz. Amikor hazajöttél, azt mondtad, nagyon éhes vagy, mert nem ettél semmit reg­

gel óta, és kértél, hogy csináljak gyorsan vacsorát. Nem tudok két dolgot

csinálni ecyszerre.               .

Alighogy befejezte a mondatot, Mary a kétéves kislányukra nézett, aki a szo­ba közepén üldögélt és tépdesett val~!it, ami levélnek látszott. Nem kellett t~lságosan megerőltetnie az agyát, hogy kitalálja, mi történt.

~ Igazad van - mondta. - Először el kellett volna olvasnom a levelet.

Bs azóta gyakran eltünödik, mi volt abban a levélben, amelyet elmulasztott elolvasni tiz évvel ezelótt.