6. tétel: A magyar nyelv rokonsága
Nyelvrokonság:
- A nyelvrokonság azt jelenti, hogy az egy nyelvcsaládba tartozó nyelvek közös ős- vagy alapnyelvből származnak.
- Ebből az idők folyamán a történelmi és társadalmi változások, térbeli elvándorlás eredményeként önálló nyelvek fejlődtek, ki ám ős vonásaikat megőrizték.
- A magyar nyelv finnugor eredetű, s mint ilyen az urlái nyelvcsalád finnugor nyelvcsoportjának ugor ágához tartozik. (A legközelebbi rokonaink az obi-ugorok (manysik, vogulok hantik és osztjákok). )
Bizonyítékok:
- A magyar nyelv finnugor eredetét az összehasonlító nyelvtudomány vizsgálatai többek között az alapszókincs szavainak egybevetésével igazolták. Az alapszókincshez tartoznak a testrészek (kéz, láb, fej), a rokoni viszonyok (anya, apa, fiú), számok (1, 2, 3), egyszerű használati tárgyak (háló, kés, nyíl), természeti jelenségek (hó, víz, jég) elnevezései, továbbá a létezést és elemi cselekvéseket kifejező igék (van, él, hal, iszik, eszik, megy). Ezeknél a szavaknál a kölcsönzés ritkán fordul elő, ebből következően a hasonlóság feltétlenül a rokonságra utal. A magyarban mintegy 1000 szó maradt meg a finnugor alapnyelvből.
- Ha ezek a szavak nemcsak alakban, hanem jelentésben is megegyeznek, akkor valódi rokonságról beszélhetünk.
- A rokonságot a szavak, szóelemek (képzők, jelek, ragok) egyes hangjainak szabályos megfelelése is bizonyítja (például a k hang a magyar szavakban gyakran h lesz). Ezek a legritkább esetben vátoznak, még az alapszókincsnél is állandóbbak. (pl. birtok jele: -m)
- Alaktan szerint (agglutináló nyelvek)
- Mondattani sajátosságok: érzékenyebb a külső hatásokra, de évezredeken át megőrződhetnek.
- Hangszerkezeti sajátosságok, például a hangsúly itt mindig az első szótagon van
- Más tudományágak eredményeiből levonható következtetések pl.: néprajz, történettudomány, régészet
- DE! Az összehasonlított szavak nem minden esetben bizonyítanak rokonságot, mivel a nyelvek hangrendszere korlátozott számú hangból áll, ezek kapcsolódásai véletlenszerű egyezéseket is mutathatnak.
- A hangutánzó szavak sem feltétlenül jelentenek rokonságot, mivel ezek közvetlen kapcsolatban állnak a valósággal, ezért az egyes nyelvekben lehetnek hasonlóságok köztük.
Vizsgálata:
- Nyelvrokonítás tudámányával
- A magyar nyelv eredetet csak a 10. századtól követhetjük nyomon nyelvemlékek segítségével.
- Az ezt megelőző évszázadokra csak következtetni tudunk a jövevényszavak segítségével.
- Az ennél régebbi korok nyelvi állapotának megismerésére történeti-összehasonlító módszerre van szükség (diakróniához tartozik)
Kutatói:
- Az első magyar kutató Sajnovics János jezsuita szerzetes. 1769-ben Mária Terézia megbízásából egy expedíció tagja Norvégiában. Ott felfigyelt az ottani nyelv és a magyar nyeiv közötti hasonlóságokra, és tanulmányozni kezdte az ottani nyelvet. 1770-ben müvet írt melyben a lapp és a magyar nyelv közti rokonságot állapította meg.
- Gyarmati Sámuel orvos is foglalkozott a nyelvrokonság kérdésével: 1799-ben könyvet is írt: A magyar és a finnugor eredetű nyelvek rokonságának grammatikai bizonyítéka.
- Reguli Antal 1843-ban eljutott az obi-ugorokhoz, és ő is a hasonlóságot mondta ki, valamint összegyűjtötte az obi-ugorok népköltészeti alkotásait
- Az az elmélet, hogy a magyar nyelv az uráli finnugor nyelvcsaládból származik,Budenz József nevéhez köthető. Nyelvtani jellegű műveket írt, szótárt is állított össze (1881) megalapította a finnugor tanszékat Bp-n
- A nyelvrokonság nem feltétlenül jelent faji (antropológiai) rokonságot. A magyarokhoz a vogulok/ manysik állnak a legközelebb nyelvben, de antropológiailag nagyon elütnek. Ezért sokan más rokonságot kerestek pl.: török ez a 17.-18. században terjedt el, Vámbéri Ármin turkológus próbálta bizonyítani. Szerinte a magyar nyelvben megtalálható török eredetű szavak nem jövevényszavak, hanem eredetiek. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy a honfoglaló magyarság társadalmi szerveződése nagyon hasonló a törökhöz.
- A 20. században más elképzelések is kialakultak. Egyesek a sumér-magyar nyelvrokonságot látták bizonyítottnak: bár a sumerok kihaltak, és nyelvük egyetlen mostani nyelvvel sem rokonítható, de a szerkezete szerint agglutináló (ragasztó), így hasonló a magyarhoz. Egy másik bizonyíték a rokonságra a hangalaki hasonlóság.
- Más rokonítási kísérletek is voltak, pl.: perzsa, japán, egyiptomi rokonság, de ezek egyike
sem bizonyított.
8. tétel: A nyelvújítás
A magyar nyelv fejlődées a felvilágosodás korában:
- A magyar művelődés történetében azt a néhány évtizeden keresztül (1790-1820) kibontakozó mozgalmat értik magyar nyelvújítás alatt, amelyben a magyar nyelvről vallott nézetek ütközése helyettesítette a nem engedélyezett politikai küzdelmeket, a tényleges nyelvújító mozgalom valójában mintegy száz esztendeig, Bessenyei György fellépésétől az 1870-es évekig tartott
- A nagy társadalmi és szellemi mozgalmakban szorosan összekapcsolódott a nemzeti függetlenség, a társadalmi felemelkedés és a magyar nyelv ügye
- Központi kérdés lett a magyar nyelv jogainak helyreállítása, hivatalossá tétele, egyenjogúságának bitosítása a művelődésben és a közéletben
- Konkrét feladatok voltak: a magyar nyelvet meg kellett tisztítani az idegen hatásoktól, gazdagítani kellett a szókincsét új fogalmak megnevezésével, fejlesztenmi kellett a nyelvváltozatokat
A nyelvművelés új lehetőségei, fórumai:
- A nyelvfejlesztő társaságok, irodalmi szalonok alakulása
- 1780-tól folyóiratok, napilapok megjelenése
- a nyelvművelő mozgalom központja először Széphalom majd 20-as évektől Pest
- 1831-től működik a Magyar Tudos Társaság, vagyis az Akadémia
- nyelvtudományi kérdések, viták:
pl.: jottista – ipszilonista háború a helyesírás kérdéséről: Révai Miklós vezetésével a jottisták a szóelemző írásmód mellett foglaltak állást (látja, kertje), Verseghy Ferenc és az ipszilonisták a kiejtés szerinti írásmódot tartották jónak (láttya, kertye) => szóelemző győzött (Kazinczy is ezt támogatta)
A nyelvújítási harc:
A 19. sz. első két évtizedét külön szakaszként a nyelvújítás koraként tartjuk számon
- Nyelvújítás:a nyelvművelők tudatos beavatkozása az adott nyelv életébe
- A nyelvújítási mozgalom része a magyarság önálló nemzeti létezéséért folyó küzdelemnek
- A mozgalom vezéralakja: Kazinczy Ferenc
- Két tábor állt szemben: hagyományőrzők (ortológusok), nyelvújítók (neológusok)
A nyelvújítási harc állomásai:
- Kazinczy Tövisek és virágok című epigrammagyűjteménye (1811)
- A Mondolat című gúnyirat megjelenése (1813), bírálták és kigúnyolták benne a nyelvújítókat, magát Kazinczyt is
- Felelet a Mondolatra (1915):
- szerzők: Kölcsey, Szemere Pál
- stílusparódia, amelyben a maradiak nyelvét gúnyolták ki
- több igazság volt a nyelvújítók törekvéseiben, a magyar nyelvnek szüksége volt tudatos alakításra, de az is igaz, hogy néhány szélsőséges újító elvétette a mértéket a szógyártásban
- Ortológus és neológus nálunk és már nemzeteknél című értekezés (1819)
- szerző: Kazinczy
- nyelvújítási harc lezárása
A nyelvújítás módszerei és eredményei:
A nyelvújítási mozgalom kb 10 000 új szóval gazdagította szókészletünket
A szógyarapítás forrásai:
- Régi nyelv és a nyelvjárások szókészlete, számos elavult, elfeledett magyar szót újítottask fel, pl. hon, hős, dísz, terem, iker
- Módosították és bővítették a már meglévő szavak jelentését (baj + kellemetlenség = betegség)
- Tájnyelvi szavak bekerülése a köznyelvbe, pl. betyár, kelme, poggyász, rimánkodik, zamat
- Szóképzés új képzőkkel: -ít (alakít), -z (tanulmányoz), -alom, -elem (izgalom, élelem), -vány, -vény (állvány, kérvény), -ár, -ér (kádár, kacér), -g (köteg, üteg), -tyú, -tyű (kallantyú, fogantyú, billentyű), -ászat, -észet (halászat, méhészet), -zat, -zet (képzet)
- Szóösszetétel: szemüveg, jármű, gyógyszer, élethű
- Tükörszavak: idegen szavakból magyarra fordítás (antipátia => ellenszenv, állatkert, vízesés)
- Elvonás: borús- -ború, kapál – kapa
- Összevonás: cső + orr = csőr, híg + anyag = higany
Stílusújítás:
- A nyelvújítók munkája nyomán a stílus, a szépirodalom, a társalgás, a tudomány stílusa újult meg és vált gazdagabbá
- A 19. sz. elején jött létre az egységes magyar irodalmi nyelv és művelt köznyelv
- 1872-ben indult a Magyar Nyelvőr című folyóirat, amely azóta is működik és fontos szerepet tölt be az anyanyelv ápolásában
9. tétel: Magyar nyelvemlékek
Nyelvemlékek:
- a nyelv régebbi állapotát tükröző és a későbbi korok számára fennmaradt írásbeli dokumentumok
- a nyelvtörténeti kutatások forrásai
- csoportosításuk: egyházi / világi
- kézzel írott / nyomtatott
- 10. század előtti ősmagyar kor nyelvemiéktelen
Szórványemlékek:
- az idegen szövegbe ágyazott magyar nyelvi elemek (főleg tulajdonnevek: földrajzi nevek, amiket nem lehetett lefordítani); pl.:
- Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzásáról című görög nyelvű müve (950-951) kb.:félszáz magyar vonatkozású szóval. Ilyenek pl.: fővezérek, törzsek nevei (Almos, Üllő, Tas; Nyék. Jenő); tisztségek nevei (vajda); földrajzi nevek (Etelköz, Tisza. Maros)
- 1055. Tihanyi Apátság alapítólevele: itt található az első ismert magyar mondatrészlet (feheruuaru rea meneh hodu utu rea- a Fehérvárra menő hadi útra)
- Veszprém- völgyi apácák adománylevele: Szent István korából származik. A latin nyelvű szövegben dunántúli helységnevek találhatóak
- 1200 körül Anonymus (Névtelen): Gesta Hungarorum: A szerző feltehetőleg III. Béla király udvari jegyzője volt. Sok személy, és helynevet találhatunk benne pl.: Sárvár, Szatmár, Mátra
- Glosszák:
- latin szövegbe a sorok közé, vagy a lap szélére írott magyar nyelvű magyarázatok.
- Nem szerves részei a szövegnek, csak a megértést segítik.
- Fajtái: interlineáris: sorok közé írt jegyzet / marginális: lap szélére írt
- Pl.: Marosvásárhelyi-, Szálkai glossza
- Szójegyzékek:
- fogalomkörök szerint csoportosított latin szavak magyar fordításai
- Ezek a szótárak korai ősei
- Schlagli-szójegyzék: 1400 körül
- Besztercei-szójegyzék
- Königsbergi töredék és szalagjai (mert egy részét később feldarabolták, és egy másik kódexet kötöttek be vele): szövegemlék értékűnek is tekinthető. 14. századra tehető a keletkezése, 100 latin szó magyar megfelelője
Szövegemlékek: összefüggőek
- 1192-95 között a Halotti beszéd és könyörgés: A Pray-kódexben található, Pozsonyból került elő
- 13. század Gyulafehérvári sorok: három részre tagolt rímszerű prédikációvázlat.
- 1300 körül Ómagyar Mária-siralom: az első magyar nyelvű vers (planctus). Az eredetit feltehetőleg Észak-Itáliában írták. A mű tehát nem „eredeti”, hanem egy művészi fordítás. Leuveni-kódexben találták meg.
- Kódexek: nagy terjedelmű, kézzel írott alkotások, témájuk egyházi (bibliai részletek, legendák, imádságok)
- Jókay-kódex (1372-1440): első magyar nyelvű kódex. Assisi Szent Ferenc életéről, legendáiról szól.
- Az első bibliafordítás a 15. századból való, ez a Huszita Biblia. A huszita tanokat ismerő Tamás és Bálint nevű papok fordításai. Három ferences kódexben találhatóak: Bécsi-kódex (1450), Müncheni-kódex (1466), Apor-kódex (1490)
- Margit-legenda: 16. sz. eleje, Szent Margit életéről szól, Ráskai Lea másolta le.
- Festetics-kódex: imádságos könyv, Kinizsi Pálnénak készült (ez a legdíszesebb)
- Érdy-kódex: 16. sz. eleje, egyházi ünnepekre szóló prédikációkat, szentek legendáját tartalmazza (ez a legnagyobb)
- Nyomtatott szövegemlékek:
- csak a mohácsi csatát követően szolgálnak forrásként
- Sylvester János Új testamentuma 1541
- 1590: Károli Gáspár Vizsolyi-Bibliája
- 150 soros históriás ének: Szabács viadala: Mátyás haditetteiről szól
- Soproni virágének: 15. század végén keletkezett (magyar nyelvű szerelmi líra első alkotása) 2 sor
|