§1. vsz.: boldog felkiáltás, Júlia nélkül értelmetlen a világ
§2-4. vsz.: metaforák: lelki élet értékei (boldogság), reneszánsz főúri világ mozzanatai (jóillatú piros rózsám), női test szépségei (szemüldek fekete széne), egyéb értékek (nap fénye, élet reménye)
§5. vsz.: összefoglalás, fokozásos halmozás: még magasabb szintre emeli a verset
§6. vsz.: lovagi szerelmi lírához hasonló helyzet: szerelmes lovag és elérhetetlen úrnő
·egyéb versek: Darvaknak szól, Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról, Júliát hasonlítja a szerelemhez, mely hasonlóságot a Júlia dicséretin kezd el
Thirsisnek Angelicával, Sylvanusnak Galatheával való szerelmekrül szép magyar comoedia
·1589-ben írta: utolsó kísérlet Júlia meghódítására
·drámai mű
·műfaj: reneszánsz szerelmi komédia: új a magyar irodalomban
·prológusa: egyházzal szembeszegülő: a szerelem jobbá teszi a fiatalokat
Célia-versek
·1590-91-ben íródtak Lengyelországban
·Balassa-kódex 59-66. verse
·régebben úgy vélték, Célia Wesselényiné Szárkándi Anna volt (barátja felesége), de ez megalapozatlan
·nem tudjuk, kit rejt a név, de valódi élmény húzódik meg a versek hátterében
·utójáték: nincsenek nagy indulatok, érzelmi háborgások, csak Célia szépségéről és a viszonzott szerelem boldogságáról szólnak