Egy szombat délután, amikor meglátogattam Annát a diákszállóban, zuhogoti az esó. Előzőleg felhivtam telefonon, hogy meggyőzódjem róla, otthon les~ -eo Az ajtó zárva volt, kopognom kellett. Végre hallottam, hogy valaki je le alépcsón. Anna volt. De milyen vékony volt! ".Bizonyára beteg" - gondo]
tam magamban. Fáradtnak látszott, de vidámnak.
- ÖrülöK, hogy látlak - mondta mosolyogva. - Régen vársz? - Egyáltalán nem - válaszol tam udvariasan. - De mondd, Anna, mi bajod van? Sokat fogyt{ - Ne aggódj, rendben vagyok. ~em vagyok beteg, még csak nem is diétázom, csak rengeteget tanulok, mióta Londonba jöttem. Mindenki kételkedett bem hogy utol tudom-e majd érni a töobi diákot; azt gondolták, nem vagyok eli okos és ki tartó. Most be akarom bizonyitani, hogy nincs igazuk. De ne áCf rogjunk itt az előszobáb.an. Jobb, ha feljössz a szobánkba. Aszobatársam,
Susan, vasal ugyan, és nagy a rendetlenség, d~~remélem, nem zavar. Nagyol
keuves l~lY. Jól kijövünk egymással. - Ren~benyan, de nem maradunk sokái{ stig is itt lesz nemso~ára. ElvisZÜIlk egy kis vendéglőbe. Előtte moziba ~. mehetnénk. Nem ülhetsz itthon reg~eltöl estig. Egy kis változatosság jót tesz majd neked.
5.
- Hallottad, hogy Dávid beteg? pénteken volt iskolába~ de az egyik óra a~
latt azt mondta, hogy fáj a feje, nem tud figyelni. Természetesen Mr. Whj te a tanárunk nem hitt neki először, dé"amikor megmérte a lázát, látta, hogy valóban beteg. Mondta Dávidnak, hogy menjen haza, és addig ne jöjjön iskolába, amig meg nem gyógyul. Azt is mondta, szeretné, ha az édesanyja felhivná telefonon, mert tudni akarja, mit mondott az orvos. Rendes tale,
nem? Nem gondolod, hogy meg kellene látogatnunk Dávidot?
- NeJn tudom. Néhány perc cel ezelőtt találkoztam Dávid édesanyjával, és a. mikor megkérdeztem, mi baja van a barátunknak, azt mondta, csunya influeI zát kapott, és legalább egy hétig otthon kell maradnia. Azt hiszem, jobb, ha nem megyünk el hozzá, ha nem akarunk mi is betegek lenni.
- Szegény fiu! Már három napja ágyban van. Bizonyára szörnyen unatkozi~~ Legalább egy levelet ir~atnánk neki. És nézz ide! Vettem neki egy doboz csokoládét. Remélem, megeheti! .
- Persze. Az orvos azt mondta, ehet, amit akar.
- Akkor jó. Van most időd? Ha igen, üljünk le, és irjuk meg a levelet. Most a két fiu ül és ir. Már fél órája irnak. Hosszu, vidám levél lesz. Ugye rendes fiuk?
6.
Vasárnap este elmentem meglátogatni barátomat, Pétert. Nem tudtam a ponte cimét, de tudtam, melyik utcában lakik, és milyen a ház. Sokáig bolyongt~
amig végre megtaláltam. Örültünk, hogy látjuk 'egymást..'"
Peter megkérdezte, nem ~agyok-~ éhes. Miv~l nem ettem otthon semmit, megvacsoráztunk egy~.itt, beszélgettünk munkánkról, filmekról stb. Több filme1 és szindarabot látott, mint éne Meg is kérdezte: "Miért nem mégy gyakrabban :.\ozibá? A te helyedben legalább egyszer hetenként elmennék kikapcsolé
ni, szórakozni. Az ember nem dolgozhat állandóan.""
- Igazad van - mondtam. - Ha tudtam volna, hogy i~~en ~ok időd van, megk~ telek volna n~ha, hogy vegyél nekem is jegyet.
- Nos, legközelebb, ha kedvem lesz valamit megnézni, előbb felhivlak tele
fonon. Rendben van?"
- Nagyon kedves lesz tőled. Mellesleg, látqm uj I.televiziód van, mégpedig szine~. Mikor vetted?
- Két hónappal ezelőtt. De ha valaha Tv-t akarsz venni, kérj előbb taná
csot valakitől, aki ért hozzá. Az enyém háromszor romlott el, amióta meg~ vettem. Igaz, garanciával javitják," mégis bosszantó. A s~abadságomból három n~pot ki kellett vennem, hogy várjam'a szerelőt. No de n~ is beszéljV erről. Jobb, ha megegyeztink, mikor találkozunk' legközelebb.
Tudod mit? Találkozzunk mához ,egy hétre nálam, ugyanebben az időben. hendben? "